háló

((az is lehet, hogy ez valójában nőknek szól…))

A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) felmérése szerint egy magyar felhasználó naponta átlagosan 1 óra 26 percet tölt facebookozással. Jó, ha tudod, hogy ha a te családod öttagú, akkor jó eséllyel a két éves kishúgod az egyetlen, aki nem néz fel mindennap az üzenő falára - ötből négy ember ugyanis ezt teszi, derül ki szintén a kutatásból.

A közösségi oldalak gyakorlatilag ma ugyanazt a szerepet töltik be, mint a régi piacterek: a vásár mellett az információgyűjtés, kapcsolatfenntartás és szerzés helyeivé váltak – és minket elsősorban most ez utóbbi érdekel.

Ilyen értelemben a plázázás sem más, csak egy régi gyakorlat új köntösben: a római Forumból debreceni lett, a görög polisz árkádja (=piactér) Szegedre avanzsált, és úgy megyünk ma a WestEndbe, mint dédanyáink a radnai búcsúba legénylesőbe.

A legnagyobb és legismertebb közösségi oldalt jelenleg havi szinten közel kétmilliárd ember látogatja, ami akkor is nagy szám, ha ebből a tengerből, csak egyetlen csepphez szeretnénk közelebb kerülni – de mégis h-ogy-an?

A kérdésre – a számtalan avatott szakértő mellett – talán észre sem veszed, de te magad is folyamatosan válaszokat adsz: ez az a bizonyos önreprezentáció, ami vélhetőleg nálad most valahogy így festhet:

Az önreprezentáció ez esetben a kép, amit magadról mutatsz másoknak, és ami alapján a környezeted (értsd: a többi felhasználó) igyekszik téged elhelyezni a maga értékrendszerében. Ezeken az értékrendszereken keresztül válunk mások szemében megnyerővé, vonzóvá, kiábrándítóan ocsmánnyá, vagy gyakorlatilag bármivé a hipsztertől a nyugdíjas szertárosig, a sármőrtől a sáros rockerig és így tovább – a lényeg, hogy ha tetszik, ha nem, mutatsz valamit, és

az vagy, aminek látszol.

De mielőtt belevágnánk, hogy neked mégis minek kéne látszanod, nézzünk meg pár tipikus példát, hogyan is csinálják ezt mások:

1. Az érzelmes

Cél: az ellenkező nem meggyőzése emberi mivoltunkról, belső kisfiúságunkról, kishercegi lelkialkatunkról, gyengédségünkről és romantikánkról.

Eszköztár: minimum akusztikus gitáros profil vagy borító kép, lehetőleg szürkeárnyalatos avagy szépia, a különféle filterek használata feltétel nélkül megengedett. A környezet lehetőség szerint vízparti vagy virágos rét, esetleg egy fa töve, de egyre népszerűbbek a különböző minimál és retró-enterőrök is.

A típusra jellemző beállás a lesütött szem, mely által tűnődést színlelve cserkészi be az ilyesmire nyitott áldozatát. Gyakori, hogy képein nem egész arccal, sőt, arc nélkül szerepel. Ritkán mosolyog.

Megjegyzés: gyakoriak az utazásos utalások, nem ritka a vonat, motor, bicikli és a tengerparti naplemente használata.

2. A művész

(Az előző rokona, legalábbis közeli hozzátartozója.)

Cél: az ellenkező nem szívének elszorítása, meggyőzése különlegességünkről és tehetségünkről.

Eszköztár: egyedinek szánt tucat képi megoldások, az előző típushoz hasonlóan itt hangsúlyos szerepet tölt be a szürke árnyalat, a túl- vagy alulexponáltság. Megtört, elcsúsztatott képek, rajz a képen, kosztümök használata. Kistotál és amerikai plán képek. Feltétlen: Képek a művész (félkész) munkáiról, közös kép az alkotással.

A művész gyakran használja az érzelmes típus eszköztárát (is), rá is jellemző a lesütött szem, de ez könnyen átcsaphat egyes képeken az ellenkező végletbe is: ez esetben mosolytalan képpel ránk mered, üres tekintete mélységet sugall.

Megjegyzés: ez a típus gyakran oszt meg inspiráló gondolatokat és bejegyzéseket, más alkotók munkáit és tesz arra utalásokat, hogy ő kívülálló. Előfordulhat (társadalmi) kiábrándultságra történő utalás is.

3. A bulicsászár

(Az előzőektől többnyire meglehetősen távol helyezkedik el: előbbiek esküvőre, temetésre nem igen hívják meg.)

Cél: vágod, nem?

Eszköztár: izmok, változatos színek, napszemcsi, tömegjelenetek, balatonsound, haverok. izmok, változatos színek, napszemcsi, tömegjelenetek, balatonsound, haverok. Izmokváltozatosszíneknapszemcsitömegjelenetekbalatonsoundhaverok…

Megjegyzés: végre valaki, aki mosolyog (mindig, mindig).

4. A kevert

Bár e felsorolás tarthatna a végtelenbe és tovább, egyet mégis feltétlen ki kell emeljünk. Ez az a típus, aki a legjobban bánik a különböző képi eszközökkel, ugyanis a spektruma széles és igyekszik merőkanállal szedni abból a bizonyos tengerből.

Nála megtaláljuk a normál nyaralós képeket, a buliban elsütött váll-át-karolásos bazsalygást. Gyakoriak az anyai ösztönöket célba vevő unokahugica, haverom-gyermeke közös képek. Hangszeres, művészi próbálkozás itt sem kizárt. Utazáskor lőtt tájkép és alulöltözött horgászós jelenet simán belefér, ahogy a zakóban vacsorázós is.

Figyelem: ennél a típusnál könnyen előfordulhat, hogy valójában nem egy keverttel, hanem egy teljes emberrel van dolgunk. Ilyenkor sajnos az egyetlen lehetőség a beazonosításra az ismeretségkötés.

E nyilvánvaló badarságok és féligazságok után, a kérdés persze nem az „hogyan lehet a facebookon csajozni”, hanem, hogy mennyire tudatosan alakítunk ki magunkról különféle képeket, és esetleg, mint befogadók, vajon milyen mértékben befolyásolják a különböző profilok, adatlapok döntéseinket

egy olyan különösen fontos kérdésben, mint a megismerkedés egy idegennel.

(a következő adásban tovább boncolgatjuk az önreprezentáció szerepét a közösségi platformokon, ezúttal rátérve a piszkos anyagiakra – hogyan csináljunk pénzt – és esetleg szó lesz cerkófmajmokról, buddhizmusról és valódi csajozós trükkökről is – vagy nem, de szavazni ér!)

Képek:

http://de.freepik.com/fotos-vektoren-kostenlos/icon-kontakt
http://makeagif.com/jjqBiE
http://www.spotaleopard.com/2013/06/titanic-greatest-film-of-all-time.html